Régi kedvenc almával, dióval

Bár most nem vagyok édesszájú, gyerekkoromban ez másképp volt. A legnagyobb kedvencem a máglyarakás volt, anyukám elég sokszor készítette.

Aztán felnőttkoromban szépen feledésbe merült, egészen a szakácstanfolyamig, ahol ez szintén vizsgatétel volt. Kiderült, hogy a gyerekkori emlékeim nagyon is élénkek. Bár a hivatalos verzió kalácsból készül, a többi összetevő és az elkészítés módja ugyanaz, amit megszoktam.

Íme:

Máglyarakás

Hozzávalók 4 főre:

8 kifli

Fél l tej

5 dkg vaj +a kenéshez

4 ek cukor

4-5 alma

Fahéj

Ízlés szerint mazsola, cukros darált dió

4 tojás fehérje

4 ek (barack) lekvár

A kifliket felkarikázzuk. A tejet felmelegítjük, nem kell forralni, csak addig kevergessük, míg elolvad benne a vaj és a cukor. Ha nem elég édes, még adhatunk hozzá.

Egy kb. 25x35-ös tűzálló tálat kivajazunk. A kiflik felét a vajas tejbe szórjuk, átforgatjuk, majd áttesszük a tálba. Megszórjuk mazsolával, és a cukros dióval, rákarikázunk egy sor almát. Erre jön a maradék kifli szintén a tejben átforgatva, majd a mazsola, a dió és újra egy sor alma. Én az almás sorokat fahéjjal is meg szoktam hinteni. 180 fokos sütőbe toljuk 20 percre.

A tojásfehérjékből kemény habot verünk, beleforgatjuk a lekvárt. A sütőből kivéve eloszlatjuk az alma tetején (meg is lehet mintázni), visszatoljuk és addig sütjük, míg a teteje kicsit megbarnul.

Szeletelve tálaljuk.

Ha tetszett ez az írás, csatlakozz hozzám a Facebookon is további receptekért, tippekért, érdekességekért!