Tihanyi meglepetés (nagyon kellemes)

Nagyon ritkán írok étteremkritikát, akkor is csak pozitívat. Nem tartozom azon bloggerek (állítólag influenszerek) közé, akik "finoman" meghívatják magukat jobb-rosszabb helyekre, hogy aztán ingyen vacsiért magasztalják az adott helyet. 

Sőt, pár éve kaptam meghívást néhány étterembe-bisztróba, amiben csalódtam. De a negatív kritika helyett jelzésként inkább nem írtam semmit. Tudnék fröcsögni, meg menősködni, hiszen én dolgoztam fine dining étteremben is. De tartom magam annyira jó fejnek, hogy a hallgatásommal inkább az étteremnek teszek jelzést, minthogy rúgjak beléjük egy nagyot.

A nagy vallomás után szeretném megosztani legutóbbi élményeimet, ami ismét étteremkritika írására késztetett. A múlt héten tesómmal áthajóztunk Tihanyba, vittük a kölköket is. Azt kérte, hogy keressek már egy normálisabb éttermet, mert nem akar a parti büfében kajálni (megjegyzem, azzal sincs baj, csak most másra vágytunk).

Szóval, amit a gugli kidobott, valahogy nem leltük, ezért beültünk az első helyre, amit ezután találtunk. Ez volt a Kecskeköröm csárda.

Szokásosnak tűnő hely, jó tihanyi módra pár levendulás fogással megspékelt, roppant kreatív étlappal.

Tesóm rendelte azt, amit én igazán szerettem volna: húslángost tócsnival, sajtos-tejfölösen, szalonnapörcökkel:

Szóval, azt kell mondjam, már ezért a kajáért megérte Tihanyba hajózni. Bár én a tócsnit nem ilyennek ismerem, de az ő változatuk is isteni finom. Kerek lepényke fűszeresen óriás bundás karajjal, jó fokhagymásan. Tejföllel, sajttal, szalonnapörccel. Mennyország.

Nagyfiam csirkepaprikást kért nokedlivel, így nézett ki:

Vastag, ízes szafttal, három darab omlós hússal, isteni finom volt.

A két kisebbnek rendeltünk egy gyerekmenüt, vagyis rántott húst sült krumplival. Azt hittem, kapnak egy fél csirkemellet, de mindegy, úgyis alig esznek. Ehelyett egy ekkora adagot kaptak, méghozzá nem is valami mirelit dinót:

Hát, alig bírták ketten megenni :D

Tesóm nagylánya túrós csuszát kért, meg is érkezett egy mammutnak való adag:

Nem gondolom, hogy házilag gyúrt tészta lett volna, de azon kívül pontosan olyan volt, ahogy az a nagykönyvben meg van írva. Mondjuk a kis-nagylány a felét sem bírta megenni, de így volt ez majdnem mindegyik étellel :)

Végül jöjjön az én kajám:

Nos, ez kecskesajt volt salátával, és itt találtam egy kis bibit. A salátán abszolút semmi öntet nem volt. De azért ez nem volt akkora probléma, hogy ne tudtam volna magam túltenni rajta, meg ez is bazi nagy adag volt, szóval a felét hazahoztam.

Összességében nagyon meg voltam elégedve, a pincérek jó fejek voltak, a kiszolgálás korrekt, a körülményekhez képest viszonylag gyors. Szerintem jövőre is ellátogatunk oda :)

Ha tetszett ez az írás, csatlakozz hozzám a Facebookon is további receptekért, tippekért, érdekességekért!