Álom után vacsora luxuskivitelben

Az előző bejegyzésben a Four Seasons Gresham Palace-ban eltöltött vendégéjszakámról írtam (áradoztam).

Kihagytam a beszámolót a vacsoráról, mert az külön fejezetet érdemel, most akkor jöjjön ez.

Az egész úgy kezdődött, hogy a sous chef, Hadzsala Krisztián végigvezetett a konyhákon, közben megkérdeztem, ami eszembe jutott, meg egy csomó mindent elfelejtettem megkérdezni. Na, mindegy, nem vagyok én újságíró, én szakács vagyok, igazából a rám váró vacsora jobban érdekelt. Megjegyeztem, hogy nézegettem én az étlapjukat, de szinte biztos vagyok benne, hogy a választásban rábízom magam. Nem titkoltan azt szerettem volna, hogy valami különleges élményben legyen részem és ő ezt biztos észre is vette (és remélem, jól láttam, hogy felcsillant a szeme).

Szóval megkérdezte, hogy lenne-e kedvem részt venni egy Blind Date (Vakrandi) nevű vacsorán, ami a specialitásuk. A lényege, hogy hétféle (igen, 7) fogást szolgálnak fel, melyekhez az étterem sommelier-je más és más bort vagy alkoholos italt ajánl nekünk.

Rögtön igent mondtam (magamban egy hatalmas YESSS-t :) ), persze a a páromat is megkérdeztem később, és ő is bevállalta. Itt ugyanis nincs választási lehetőség. Azt kapod, amit a főszakács és a sommelier eléd tesz. Ez olyanoknak való pl., mint én, aki (szinte) mindent szeret, és értékelni is tudja.

Előszóban csak annyit, hogy igen, végig bírtam enni az egészet. Egyszer kértem csak meg a sommelier-t, hogy az italokból kicsit kevesebben töltsön: egyrészt az étel elől foglalja a helyet, másrészt a vacsora végére túl jó kedvem lesz... :)

Naszóval, ez vagyok én, aki úgy izgul, mint egy khm., khm... elsőbálozó :) Nem mintha még nem ettem volna első osztályú étteremben, sőt, dolgoztam is, de a kulináris élmény mindig lázba hoz...

Jöjjön a menü:

A vacsora természetesen amuse bouche-sal (amüz bus) indult, ez a kifejezés kicsi kencéket, falatkákat takar, aminek kóstolgatásával el lehet ütni az időt az első fogás érkezéséig.

Mi aszalt paradicsom-krémet és körözöttet kaptunk frissen sült cipóval (ez utóbbi olyan cuki vászontartóban volt, hogy a fejembe vettem, hogy itthon is reprodukálom).  A körözött finom volt, de semmi extra, az aszalt paradicsom-krémet viszont el fogom itthon készíteni, mert isteni és nem is kell hozzá sok minden.

1. Paradicsomconsommé-val (paradicsomvíz-leves) kezdtük, feketeolivás kecskesajttal (az az ott középen a pöttyös), aszalt paradicsommal, olívabogyóval, málnával, zöldekkel. A consommé (konszommé) úgy készül, hogy pár paradicsomot késes aprítóba teszünk, kicsit megsózzuk, - durvára aprítjuk, csak párszor nyomjuk meg a gombot. Tiszta ruhában fellógatjuk és egy edényben felfogjuk a kicsöpögő levet. Igazi nyári hűsítő, csak érett, friss paradicsomból szabad készíteni. Nagyon finom volt ez a fogás, a kecskesajt eszméletlen jó kijött a paradicsom"lé"vel és az édes málnával.

Hozzá ezt a rozét kaptuk, sajnos nem tudtam megjegyezni a paramétereit (ahogy a többi italét sem igazán), de a lényeg, hogy tökéletesen illett a hideg, kicsit savanykás leveshez és a krémes kecskesajthoz.

 2. Mivel az előző csak elő-előétel volt, ez az "igazi" előétel. Füstölt lazac volt zöldalmafagyival, ami  éppen csak egy kicsit volt édes és legnagyobb meglepetésemre valami fantasztikusan illett a lazachoz. Az a sárga tekercs hajszálvékonyra szelt sárga cékla volt, mellette a kicsi sárga physalis, ismertebb nevén zsidócseresznye. Ez utóbbit én nem nagyon szeretem, mert önállóan szerintem nincs sok íze, max. díszíteni lehet vele. Viszont ehhez az ételhez nagyon is illett. Volt még a tányéron bodzazselé (azok az átlátszó pöttyök), a fekete morzsák pedig extrudált feketeolíva-darabkák. A zselé is ízlett, csak sajnos elég lágyra sikerült és villával elég nehezen lehetett enni, de ezen is túl tudtam tenni magam, az összhatás valami eszméletlen volt :)

Ezt a fehérbort kaptuk, kitűnő választás volt.

3. Hát itt kifejezetten szégyellem magam, mert beleettem, mielőtt fotóztam volna. Ezt Krisztán maga hozta ki nekem és nagyon izgalmasnak hangzott, elfeledkeztem a kötelességemről :D. A zöldségek tetején ugyanis egy kicsi sárga virág foglalt helyet, aminek különleges szerepe volt. Ez a szecsuáni bors virága volt és azt volt a kérés, hogy először ezt rágjuk szét. Várjuk meg, míg kicsit lezsibbad a szánk, akkor kezdjünk hozzá a fogáshoz (na, ez után sikerült csak fotózni). És tényleg lezsibbadt, nekem nagyon tetszett az érzés :)

Mint a kagylóhéjból sejteni lehetett, fésűkagylót kaptunk, alatta zellerpüré ananászdarabkákkal. Ismét meglepődtem, hogy ez a két dolog mennyire passzol, sőt, az egész meg volt csorgatva kevés calamansi-ecettel. Ja, nem, én sem hallottam még erről, ezért rákerestem: ez egy citrusfajta, hasonlít a lime-hoz. A fésűkagyló természetesen tökéletesre volt sütve.

Párom szerint ez volt a legfinomabb, nekem mindegyik nagyon ízlett és ugye még négy visszavolt :) Ez volt hozzá az itóka:

4. Na, itt már nagyon kezdtem beindulni :) Egy olyan alapanyag volt ugyanis az óriás ravioli (töltött tészta) közepében, amit régóta szerettem volna megkóstolni: a borjúmirigy. Ez igazából a borjú csecsemőmirigye, az állaga kicsit a velőéhez hasonlít, de nem annyira puha (ha valakit érdekel, itt találhat róla többet). Abszolút pozitív volt az élmény vele kapcsolatban, dehát én imádom a belsőségeket :)

A ravioli kifőzés után zsályás vajon volt átforgatva, ebből került egy kevés a tányérra is. Mellé pirított rókagomba petrezselymes morzsával és nyers korallgombával (az a rózsaszín), érdekes, finom íze volt. Volt egy bánatom: a vajban ugye ropogósra kell sütni a zsályát, hogy az igazán finom legyen (imádom), de itt nem sikerült és túl intenzív maradt az íze. Mindegy, az összhatás különleges volt és ismét valami újban volt részem :)

Ezt ittuk hozzá (magyar pezsgő, méghozzá nagyon jó):

5. És most következett a fő-főétel: konfitált marhapofa saját jus-jével (mindjárt magyarázom), csiga, biozöldségek és zellerpüré fekete fokhagymával ízesítve. A konfitálás alacsony hőmérsékleten zsírban sütést jelent, a marhapofánál ez min. fél nap (vagy több, a hús minőségétől és a hőmérséklettől függően, akár 36 óra is lehet). A jus-t (zsü) kb. pecsenyeszaftként tudnám leírni, ízesítve, leszűrve, vajjal selymessé téve.

És a vélemény: én ilyen omlós, szinte krémes húst még életemben nem ettem! Csak egy vékony zsírréteg volt benne, de az is krémes-puhára változott, szétomlott a szájban. A zellerpüré egészen más ízű volt, mint a fésűkagylónál, szerintem sokkal finomabb. Nem találkoztam még előtte fekete fokhagymával, de nagyszerűen kiegészítette a zellert, ami tökéletes kísérője lett a marhapofának. A csigától én nem voltam elájulva, nem volt rossz, de semmi különös, most már elmondhatom, hogy ilyet is ettem. Volt még a tányéron mángold, vöröskáposzta-csíra és párolt valamilyen kicsi kerek répa, amelyek egy közeli biokertészetből származtak.

Összességében ezt is imádtam :) Kézműves sört kaptunk, a Hedon sörfőzde Credo nevű sörét, friss, kicsit citrusos ízű. Kifejezetten tetszett, pedig nem vagyok nagy sörivó.

6. A markáns főétel után pedig egy könnyű, citrusos elődesszert érkezett. Passiógyümölcs-fagyi (mennyei!), mandulás kekszmorzsával, lime-os fehércsoki krémmel, lime-, narancs-, citromszeletekkel. 

Felfrissített, lehűtött, bár a gyümölcsök nekem kicsit túl savanyúak voltak, de nem volt zavaró. Igazi nyáresti nyalánkság :)

Egy száraz fehérbort kaptunk hozzá. Maga a bor nagyon finom volt, de nekem egy kicsit túl markáns egy desszerthez. Ez volt az:

Elnézést a kép minőségéért, itt már erősen sötétedett.

7. Szóval elérkeztünk a desszerthez. Mivel a málnaszezon közepén voltunk, természetesen málnás tányérdesszertet kaptunk, amit összességében a Red Velvet nevű kedvelt amerikai eredetű tortához hasonlíthatunk.

Volt a tányéron mandulás piskóta piros színben, túrómousse, mandulás morzsa, málnaszósz, habcsók, málnafagyi és persze friss málna. 

Ez is eszméletlen finom volt, nekem főleg a túrómousse (ejtsd: mussz, valahol a hab és a krém között félúton) és a fagyi ízlett. Tökéletes befejezés volt, ehhez már nem kaptunk italt, de nem is hiányzott.

Az utolsó falatoknál éreztem, hogy totálisan tele vagyok, de igazi jóleső érzés fogott el. Ja, és a kiszolgálás is profi volt, én sokat kérdeztem, minden érdekelt, és szinte mindenre tudták a választ. Nem kukacoskodni akartam, csak kíváncsi voltam. De nagyon, alaposan lejegyzeteltem mindent :)

A vacsoráról (észrevehettétek) szuperlatívuszokban tudok csak beszélni, egy kerek egész volt és végig tudtuk enni. Aztán lifttel felmentünk a gyönyörű szobánkba a várat nézegetni és pihegni :)

Ha tetszett ez az írás, csatlakozz hozzám a Facebookon is további receptekért, tippekért, érdekességekért!