...vagyis mi köze Beleznay Tamásnak a maradék leveshúshoz?

Hihetetlen az emberi agy...

Tegnap épp A konyha ördögét néztem, ahol Beleznay Tamás csőd szélén álló éttermekből próbál kihozni valamit, hogy végre ismét legyen ember, aki ott akar enni. Lassan megértem, miért félnek annyian az étterembe-járástól. Hihetetlen mértékű kosz, hozzá-nem-értés és emellett nagyképűség uralkodik sok konyhán, bár én már egy ideje tudom, hogy (főleg a férfi-)szakácsoknál önteltebb ember nincs :) Nagyon nehéz változtatni a régi szokásokon és az "én már 25 éve így csinálom"-hozzááláson...

Szóval hősünk megérkezik, kitakaríttat, új berendezést hoz (egy halom reklámmal körítve, de elnézem neki), lelket ápol és végül megmondja a tutit. Legutóbb egy sosemvolt szakács hölgy "vendéglőjéből" alakított ki palacsintázót, rengeteg sós palacsintával. Szuper ötlet volt, meg kell hagyni, nem kell hozzá nagy tudomány és szinte mindenki szereti.

Lehet rám mondani, hogy nem vagyok teljesen normális, de az éjjel a palacsintával álmodtam. Hogy milyet is fogok készíteni reggel Zotyának a suliba, meg persze magamnak, délre...

Szóval gyermekem persze nutellásat kapott, magamnak meg elővettem a maradék leveshúst és alkottam. Nem akarom magam fényezni, de annyira eszméletlenül finom lett, hogy kivételesen nem vártam több napot a receptírással, hanem azonnal megosztom veletek:

Palacsinta mustáros-újhagymás csirkével töltve

Hozzávalók 4 főre:

Tészta 10-12 palacsintához (lehet a sima alaprecept, de én most a zablisztes verziót készítettem)

6 db, levesben főtt csirke alsócomb

5 nagy tk jó csípős dijoni mustár (vagy sima változat egy kis mézzel összekeverve) + a díszítéshez

3 nagy szál újhagyma

Só, bors

Saláta, olívaolaj ízlés szerint

Olaj

A csirkecombokat megfosztjuk a bőrüktől és a csontoktól, falatnyi darabokra tépkedjük. Az újhagymát felkarikázzuk, a zöldből egy keveset félreteszünk a díszítéshez.

Egy serpenyőben pár ek olajat hevítünk, rádobjuk az újhagymát. Kicsit megpirítjuk, mehet hozzá a csirke. Átforgatjuk, mikor itt-ott megbarnul, megsózzuk és rátekerünk egy szép adag borsot. Hozzákeverjük a mustárt, elzárjuk a gázt és langyosra hűtjük.

A palacsintasütőt felhevítjük, kiolajozzuk (alaposan, még véletlen se ragadjon le!). Eloszlatunk benne egy merőkanálnyi tésztát és a szokásossal ellentétben takarékra vesszük a lángot. Mikor a széle elkezd felpöndörödni és látszik, hogy az alja megsült, a széléhez közelebb ráteszünk egy nagy ek tölteléket. Egy lapáttal először félbehajtjuk úgy, hogy a húskupac a félhold felső részén legyen a tészta alatt, majd az alsó felét is ráhajtjuk, így egy negyed kört kapunk. Egy perc után óvatosan megfordítjuk, kicsit megnyomkodjuk a tésztát mindenhol, hogy szép formája legyen, és mindenhol átsüljön.

Így járunk el addig, míg elfogynak az alapanyagok.

Tálaláskor ízlés szerinti zöldséget tányérra teszünk, picit megsózzuk (elhagyható), megcsorgatjuk kevés olívaolajjal. Erre ültetünk 1-2 töltött palacsintát, kiskanál mustárral és újhagyma zöldjével megszórva tálaljuk.

Ha tetszett ez az írás, csatlakozz hozzám a Facebookon is további receptekért, tippekért, érdekességekért!