Szalontüdő - évszázados recept a mi konyhánkban
"Pájsli" nagymamám módra
Már többször említettem nagymamámat, hogy nagyon jól főz. Anyukám is, ő jobban szeret kísérletezni, ebben ráütöttem :)
A mamámnak van mondjuk 20 olyan étele, amit nem lehet utánozni. Ezért sokszor elmentem hozzá, hogy együtt készítsük el, hogy minden mozdulatát el tudjam lesni :)
Amiket eddig megmutattam:
Passzírozott paradicsomlé és erős paprikakrém
(receptekhez kattints az étel nevére)
És ami eddig kimaradt: a szalontüdő! Tudom, sokan most elhúzzák az szájukat, de ez csak addig tartana, míg ezt megkóstolják. Már többször mondtam, hogy rettenetesen válogatós gyerek voltam, de ebből betegre tudtam magam enni, annyira finom! :)
Mondjuk, ahogy a mama készíti, vajpuhára főzve a húsok, kellemesen pikáns mártásban, az tényleg valami isteni.
Azt azért be kell vallani, van vele meló rendesen, és kis adagban nem nagyon lehet készíteni, viszont kitűnően fagyasztható, akár a gombócokkal együtt.
Akinek hiányoznak a régi ízek, vagy még sosem evett belsőségekből igazán finomat, az mindenképpen próbálja ki!
ui.: Mivel a mamáéknál főztünk, az ő étkészletével tálaltunk, a képen ez látható :)
Szalontüdő
Hozzávalók kb. 10 főre:
70 dkg sertésmáj
1,2 kg sertés tüdő
1 kg sertésszív
1 nagy hagyma
5 kisebb babérlevél
2 tk szemes bors (+ az ízesítéshez)
3 nagy ek mustár
450 g tejföl
Fél citrom leve (+ ecet ízlés szerint)
Kb. 3 ek só
Kb. 3 ek liszt
A tüdőt férfitenyér méretű darabokra vágjuk, az ujjnyi vastag ereket kivágjuk, a többi benne maradhat, megmossuk. A szíveket félbe-háromba vágjuk, a vérdarabkákat kiszedjük, a nagyobb zsigereket kivágjuk. Ezeket is megmossuk. Két nagy lábasban vizet forralunk, beletesszük a húsokat. Megvárjuk, míg felforr, közben többször belenyomkodjuk a darabokat. Két perc után elzárjuk a lángot, kivesszük, hideg vízben megmosdatjuk a húsokat, míg minden piszok, hab eltűnik.
Minden darabot először széltében 2-3 cm-esre, majd vékony, max. 2 mm-es csíkokra vágjuk. A hagymát durvára vágjuk, a húsdarabkákkal együtt egy akkora lábasba tesszük, amiben minden bőven elfér. Hozzáadjuk a babérlevelet, szemes borsot és 2 ek sót (a borsot tehetjük teatojásba, akkor biztosan nem harapunk rá). Felöntjük annyi vízzel, ami éppen csak ellepi, és így főzzük legalább 4 órát. Akkor lesz jó, mikor a szív teljesen puha lesz.
Ha elfő a víz, pótoljuk, a végére annyi maradjon, hogy ne lepje el teljesen, ugyanis megy még hozzá folyadék. Takarékra vesszük a lángot. Először is besűrítjük: 2 ek lisztet simára keverünk 1 dl vízzel, belekeverjük az ételbe (a nagymamám szitán csorgatta hozzá keverés közben). Főzelék-állagot kell kapnunk, ha hígabb, a maradék 1 ek lisztet fél dl vízzel hígítva keverjük hozzá.
Jöhet az ízesítés: a tejfölt keverjük simára a mustárral, álladó keverés mellett ezt is az ételhez adjuk. Esetleg előtte simára keverjük némi szafttal, akkor biztos nem lesz darabos. Belefacsarjuk a citromot, aki savanykásabban szereti, pár csepp ecetet is adhat hozzá. Így már nem forraljuk, csak összemelegítjük.
A végén ellenőrizzük a sót, ha kell, még tekerhetünk bele borsot, de ez már törött bors legyen. Krumpligombóccal (itt találtok recepteket hozzá) vagy zsemlegombóccal (itt) tálaljuk.
Ha tetszett ez az írás, csatlakozz hozzám a Facebookon is további receptekért, tippekért, érdekességekért!
